Fóton megvan az első ellenőrző pont, de egyúttal az utolsó is. Kapunk egy csokit, s evés közben érdekes rendszámú autó érkezése tűnik fel (lásd a képen). Szadán bezárul a kör, csak most fel kell erőlködni azon a nagy emelkedőn, ahol az előbb lefelé jöttem. A célban elhelyezett korlátlan nápolyifogyasztás segítségével a rendezők sikeresen billentenek ki az ütemtervből, azaz indulás helyett zabálok, pedig még előttem van egy másik harmincas Káposztásmegyerig.
Egy zenész, egy ügyvéd, egy butikos? :-)))
Visszaszerelem a csomagot, és most egy kevésbé érdekes szakasz következik: Gödöllőtől Fótig ismét meg kell tennem az iménti teljesítménytúra első felét. Ilyet se csináltam még... Fóton irányt változtatva Dunakeszi felé tartok. Útközben látványos baleset nyomai kerülnek lencsevégre a 2/A út keresztezésénél.
Baleset Mogyoród és Dunakeszi között
Káposztásmegyerre már kevésbé lazán sikerül megérkezni, mint Gödöllőre; inkább olyanformán, mint a reggeli pásztói beesés. :-) Gyors parkolás, öltözés, adminisztrálás, és már mehetek is futva a rajthelyre, ahol a narancsmezesek sosem látott tömegei lepik el az erdőt. Csak én futok a rendezők által is viselt sárga topikmezben. :-)
A mérleg: eddig 171,4 kilométer van a biciklimben, s ennek kicsit több, mint a felét, 86,4-et ma tettem meg! Jól látszik a különbség a tegnapi nézelődős naphoz képest. Mégis bosszant, hogy a tervezett öt darab 2,7 kilométeres körből csak hármat tudok lefutni. Nesze neked, triatlon... :-(
Hazafelé az újpesti hídon alig lehet áthaladni, a szép napos vasárnap délután a városiak tömegeit csalta ki gyalog és kerékpárral is. A vége három nap alatt 183,6 km, ebből egy híján száz az utolsó napon.
