Érdekességek

Jelzéshalál Kéreg híján talán a fa is utánahal... Szlovák-érchegység, Kojsovská hola A felvétel ideje: 2005. május.

Erdőtűzben megfeketedett jelzés Sátoraljaújhely, Szár-hegy A felvétel ideje: 2005. május.

A „kispistázni tilos” tábla :-) Bükk-fennsík A felvétel ideje: 2003. december.

A Fruska Gora teljesítménytúra piros szív jelzése, amelyet százegy kilométeren át követhetünk jelzésváltás nélkül – szigorúan egy irányban. :-) (Állítólag a régi időkben még vöröscsillag volt a jelzés.) Szerbia, Fruska Gora A felvétel ideje: 2004. május.

Ebből a régi jelzésből a nap „kiszívta” a piros sávot, csak a jelzésalap maradt. (Ez volt az a helyzet, amikor kijött a fa melletti ház gazdája, és el kellett magyaráznom, mit is fényképezek. :-)) Budapest, Csillaghegy A felvétel ideje: 2005. július.

A jelzést lassan eltakarja a diófa lombja – jobb is, a kerítés úgyis megnehezítené majd a felújítását... OKT, Pilis, Csobánkai-nyereg A felvétel ideje: 2005. július.

Tájfutótérkép részlete a budai János-hegy csúcsával és a Libegővel. A tájfutók csak zavaró körülménynek tekintik a turistajelzéseket, és fel sem tüntetik a térképen. A térképidezet forrása a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség Jánoshegy-térképe, 103-187/46/1976 (helyesbítette és rajzolta Síkhegyi Ferenc)

Szlovák turistatérkép jelmagyarázatának részlete magyar szöveggel. A bal oldali képen a fő jelzések és a tanösvény, a jobb oldalin az egyéb turistajelzések láthatók. A térkép külön felhívja a figyelmet, hogy a jelzések csak hómentes időszakban teljes értékűek. A térképidezet forrása a VKÚ 115. számú turistatérképe, 2000

Esettanulmányok

Először azt hittem, valaki ennyire lelkes volt, hogy oszlopot állított az elágazás jelzésére, de aztán rájöttem, hogy ez a gázvezeték nyomvonalát jelző oszlop. Tudjátok, az a sárga. Csak nem látszik rajta. :-) A gázvezeték véletlenül pont ott kanyarodik, ahol a piros jelzés is, így az oszlopot mintha jelzésfestésre teremtették volna. Csak az a baj, hogy az oszlop sárgaságát ügyesen álcázó rozsda máris átüt a jelzésalapon – ez a jelzés bizony nem lesz hosszú életű rendszeres frissítés nélkül.

   Leparkoltam, és elindultam befelé az ösvényen. Pár lépésre az országúttól a korábban már bemutatott oszlop áll.

Bevallom, nem azonnal jöttem rá, hogy ez egy turistajelzés akar lenni. A 2. oldalon nagyjából leírtam, miért. Míg ugyanis más példáknál, ahol a meglevő színt igyekezett kihasználni a festő (nyárfakéreg, csúcskő, hídkorlát) az alapszín világosan felismerhető volt, ez az oszlop számomra ismeretlen rendeltetésű (Mi ez? Leginkább kerítésoszlophoz hasonlít, csak még várja a kerítést meg a többi oszlopot?), és fogalmam sincs, hogy amúgy milyen színűnek kellene lennie. Miért ne lehetne piros-fehér még egy piros csíkkal ugyanúgy, mint szimplán piros-fehér? Talán ha csak az egyik oldalán lenne festve, és kicsit messzebb a piros résztől...

    De kár volt szidnom a festést, megkaptam érte a büntetésemet: a jelzések ezzel ki is merültek. Elhaladtam az örökké zúgó villanyoszlop alatt; ez éppen olyan volt, mint az emlékeimben. Az ösvény egyértelműen vezetett a képen elöl látható ritkás erdőig, ahol aztán hol erre, hol arra ágazott. Egy darabig próbáltam követni különböző irányokban az egyre magasabb gaz között, de aztán (idő híján, mert valaki várt rám) feladtam, és visszafordultam. Lefelé a mezőre visszatérve az ösvény menti fasor egyik fáján még láttam egy kopott piros jelzést. Valahogy úgy rémlett, hogy tavaly ehhez a fasorhoz hozott ki a jel, és csak később tértem rá az onnan nem látható ösvényre. Visszaérve az autóhoz letakarítgattam a zoknimat és a cipőmet a növényzet ragaszkodóbb részétől, mert azt hittem, ezzel mára vége a terepmunkának.
    Egyéb teendőimmel végezvén kedvem támadt még egyszer megpróbálkozni ezzel az úttal, és Rád felől begurultam Vácdukára. Már itt feltűnt, hogy a keresztutcában csak jobb kéz felé, a tavalyi túránk útvonalán látok piros jelzést, ellenkező irányban nem. Követni kezdtem a jelet a gerinc felé.

Vajon mi indította a festőművészt ilyen egyedi alkotások létrehozására, amikor itt a szabványjelzés is teljesen megfelelő lenne?

Az erdő szélén visszafordulva ezt láttam – illetve nem láttam, hiszen a szemem mindenhol a jelzéseket kereste. De jó is annak, aki itt kiér az erdőből, és se balra, se előre nem lát jelzést, miközben a térképen sincs ábrázolva ez a hely! Teljesítménytúrák rendezői szokták olykor ilyen „egypofásra” festeni az utat csak a saját túrázóik kedvéért, a visszafelé haladókra nem gondolva. (Ennek a legszélsőségesebb példája az volt, amikor Solymáron a zöld jelzés más-más úton haladt a két irányból érkezők számára.) Még jó, hogy ez a kisebbség. Persze ha nagyon el akar igazodni valaki, akkor lefelé indulva rögtön a kerítés sarkánál, az első oszlop hátán megtalálja az előző képen ábrázolt jelet, így nincs nagy baj. Alapszabály a tájékozódásban, hogy ha nem látunk jelet, nézelődjünk hátrafelé is.

    Az erdőben szerencsére jól lehetett követni az utat, csak egy tisztáson bizonytalanodtam el egy pillanatra, ahol a több lehetséges folytatás között a földön a kőre festett jel nem mutatott irányt, de a fák között nem volt nehéz megtalálni a folytatást. A lejtőre fordulva még szerencsére folytatódott egy ideig az erdő.

Háziszabvány szerinti irányjelzés. A kéreg pusztulását nem láthatta előre a festő.

Megfolyt, de legalább a helyén levő jel. Itt már ennek is tudok örülni.

Ismét nem egészen világos a festő szándéka: a jel nem az érkezés irányából van festve, és félig takarásban van.

    Mielőtt azt gondolná valaki, hogy kötekedni jöttem ide, le kell szögeznem, hogy én Magyarország legnagyobb piros jelének keresésére indultam (már másodszor). De fényképezőgép volt a kezemben, és mivel alulról egyszer már nem találtam meg az utat, és térképet sem használhattam, eddigre már minden érdekelt, ami a jelzésekkel kapcsolatos.
    A sűrű erdő véget ért, és a délelőtt már megismert ligetes részre értem. Az ösvény az egyre magasabb gazosban el-eltünedezett; nem, nem a jelzés, hanem maga az ösvény. Derékmagasság fölött jártam a gazosban, a levéltetvek nagy örömére. Végre megtaláltam, amit kerestem.

A jel a felnőtt gazosban csak egészen közelről látható. De itt érthető a festő elgondolása: a durva, nehezen és nem tartósan festhető fakéreg helyett a csupasz részt választotta, amely viszont a fa tövében volt. Talán ennek ellensúlyozására növelte meg a jelzés méretét (alatta ismét a 10*17-es nyílalap az összehasonlítás kedvéért). Ez a jel nem olyan poénosan nagy, mint a Gödöllő-közeli sárga. Kb. háromszorosa a szabványnak, mégis csak közelről látszik. Sajnos ezen az úton egyáltalán nem könnyű festésre alkalmas helyet találni, ez egy kényszermegoldás. De idáig még követhető volt a csapás, ezért nem volt nehéz közel kerülni a jelzett fához.

    Az emlékeimben azonban több hatalmas piros jelzés élt, s mintha még ennél nagyobbat is láttam volna, úgy rémlett, valahol bal kéz felől, ez pedig jobbra volt. Így hát folytattam az utat. Ezen az útvonalon 2004-ben haladt el utoljára a Lemaradás 100/75/50A mezőnye, idén már másfele ment a túra. Talán ez is meglátszott az út állapotán, hiszen amúgy nem egy forgalmas turistafőútvonal ez.
    De hoppá! A Lemaradás tavasszal volt, április közepén! Nem véletlenül élt bennem másképp ez a szakasz, hiszen nem a júliusi képét láttam. Hmmm. Lehet, hogy a festő sem? Talán a Lemaradás rendezői festették ezt a szakaszt a túra előtt, és akkor nem csoda, hogy júliusban nem látszik az összes jelzés... Na persze megint jön az aranyszabály, hogy március-áprilisban festeni még mindig jobb, mint egyáltalán nem.

Itt bizony egy kiváló lehetőséget hagyott ki a festő, pedig a gázvezeték oszlopa messziről látható. Talán azt hitte, hogy elég a többi jel. Vagy már le is tértem volna a jó útról? Nekem úgy tűnik, az egyetlen lehetséges csapást követtem, más folytatási lehetőség nem volt az előző jelzés után.

    A ligetesben egyáltalán nem találtam már jelet, bár a csapás iránya egyértelműnek tűnt. Egy-két kanyar után már közel járhattam ahhoz a helyhez, ahol délelőtt visszafordultam, de a folytatás nem látszott. Jel nem volt, és az országút felé sem lehetett kilátni. Úgy véltem, amit kerestem, az már nem lesz meg. Ha túrázni indultam volna, és el akartam volna jutni a piros jelzésen Csörögre, akkor biztosan továbbhaladok, és megtaláltam volna a lejáratot. Ebből az irányból nem volt olyan reménytelen a helyzet, mint alulról, hiszen előbb-utóbb biztosan kilukadtam volna az országút feletti mezőre, legfeljebb nem pont a jó helyen. De én nem Csörögre akartam eljutni, hanem vissza az autómhoz; amit kerestem, abból valamit megtaláltam, ha nem is egészen azt, amit szerettem volna. Így hát átmásztam a dombon Vácdukára, ahol hosszabb nagytakarítás keretében apró bogáncsok, szirmok és levéltetvek százait távolítottam el a ruhámról és a táskámból.

A felvételek ideje: 2005. július.

2. Itt a sárga, hol a sárga?

    DieM és VadMalac társaságában kirándulni indultunk az Esztergomban kezdődő sárga jelzésen. A Vörös keresztnél gondolkodóba estünk, hogy is tovább. A jelzések fogyatkoztak, és a térképen árokban jelölt út nem volt járható. A mező szélén indultunk el. VadMalac emlékezett rá, hogy a következő szakaszon a térkép szerinti út a Diós-völgyön át biztosan nem járható végig. Végül rátaláltunk az áthelyezett új útra.

Az új sárga jelzésen haladva VadMalac egyszercsak erre a fára lett figyelmes. Özönvíz előtti sárga és piros jelzés! A következtetés érdekes: az új jelzés nem is olyan új, hanem – legalábbis ezen a szakaszon – a diós-völgyi vonalvezetés helyett a régebbi útjára terelték vissza. A felvétel ideje: 2005. március.

Hazaérve elővettem egy régi térképet, és íme, ha nem is fehéren feketén, de zöldön pirosan ott volt a terepen látott PS jelzés. Sikerült rekonstruálni a turistatörténelem egy morzsáját. A fényképen látható festés persze nem valószínű, hogy 45 éves lenne, azt nem tudom, hogy mikor vitték át a Diós-völgy felé a jelzést. (A bal oldali térkép 1996-os. A 2000-ből való atlaszban pontosan ugyanez a vonalvezetés, csak a kép közepén van a lap széle, ezért fényképeztem inkább a régebbit.) A térképidezetek forrása a Cartographia Pilis–Visegrádi-hegység-térképe, 1996 (balra) és a Kartográfiai Vállalat Pilis-térképe, 1960 (jobbra)

    Aki azt hinné, hogy ezzel tisztázást nyert, honnan hova is tart a sárga jelzés, és mit csinál útközben, az velem együtt nagyon téved. A kérdés annyira összetett, hogy az Index túramozgalmas topicjában Güsziológus és Optika hosszas eszmecserét folytatott róla, melyet meg sem kísérlek itt összefoglalni. Mi mindenesetre innen már zavartalanul jutottunk el a Barát-kútig.
Ha a részletek érdekelnek, megtalálod a fórumban 2005.07.05 12:23:56 (10863) és 2005.07.14 12:30:03 (10949) között.

Vélemények, linkek

Íme, egy hosszabb eszmefuttatás a jelzésfestésről. Itt pedig két rövidebb cikk olvasható.
Ktaxxyxx túratárs az Index kéktúrás fórumában számos hozzászólásban foglalkozott a jelzésfestéssel, ez itt egy hosszabb, de a többit is megtalálod, ha rákeresel a hozzászólásaira.

A magam véleményét nagyrészt elmondtam az előző oldalakon a képek kapcsán, végezetül két dolgot szeretnék hozzátenni, amit most nem sikerült képeken ábrázolnom.
1. Nagyon sokan vagyunk, akik szeretünk éjszaka is túrázni. A jelzésfestőknek nem mindig jutunk eszükbe. Nem kéne sok, olykor egy kis sűrítés.
2. Dobogókő környékén jártam úgy, hogy egy szálerdőben a festő tán azt gondolta, nem kell itt olyan sűrűn festeni, hiszen az ösvény egyértelmű. Majd lesz valahol jelzés, eltévedni nem lehet. Igen ám, de az ösvény a hó alatt volt, a következő jel nem látszott, és a táj minden irányban egyformának tűnt – vajon merre mehet az út?
A szabvány szerint a turistajelzés „olyan, alapinformációt tartalmazó jelkép, amely a turistaút mentén (megfelelő gyakorisággal) elhelyezve lehetővé teszi a folyamatos túrázást”. Ez a meghatározás nem tartalmazza, hogy csak nappal és hómentes időszakban. Aki fest, gondoljon erre is!

A Mobilitás alapítvány honlapján jelennek meg olykor jelzésfestési pályázatok, egy ilyenhez mellékelt dokumentációból ismertem meg a szabvány szövegének lényeges részeit is, de ez már azóta eltűnt. Ha ezen az oldalon bejelölöd a lejárt pályázatok listázását is, megismerheted az elmúlt években kiírt pályázatokat.

Magyarország jelzett turistaútjait a Túrabázis és GPS-használók számára a Turistautak.hu próbálja összegyűjteni.

Végül még egyszer a bevezetőben említett két lelőhely, ahonnan jelzésképeket tölthetsz le: a KVTE oldala és az MTSZ régi honlapja.